Kislányom jövőre óvodás korba lép. Igényli a társaságot, a vele való foglalkozást. Gyakran mondókázunk, énekelek neki, ölbéli játékokat játszunk. Sok évvel ezelőtt is mondókáztak az anyukák a gyermekeiknek,így ki ne ismerné például az „Ez elment vadászni, ez meglőtte…” kezdetű mutogatós mondókát. Az ilyen mondókákat nagyon szereti a kislányom. Az egyik kedvence a „Borsót főztem, jól megsóztam…” kezdetű. Kis tenyere a fazék, és csipkedjük, tapsikálunk bele, miközben fő a borsó. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy milyen régen is főztem borsólevest. Másnap el is készítettem ebédre, kicsit édesen szeretjük, és a gyerekeknek is jobban ízlik így, de készíthető cukor hozzáadása nélkül is.

Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti.

A druidák idejében az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet. A kelták hite szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak. Október 31-én, miután a termést betakarították megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget.

Korábban már említettem, hogy szeretjük a pékárukat. Gyakran vásárolunk, de van, amikor megmarad, és pár napig csak ide-oda rakosgatom. Aztán megunom, és ahelyett, hogy kidobnám a pár napos szikkadt kifliket, vagy épp a kalácsot nagyon jól fel lehet használni, egy kis finomság elkészítésénél. Hogy miként is fogjunk hozzá, és mi lesz belőle, azt most leírom.

Még csak ősz van, de nemsokára beköszönt a tél, és jönnek az ünnepek. Szó szerint olyankor az emberek el vannak havazva, mert a nagy karácsonyi ajándékvásárlás, és az ünnepre való készülődés mindenkiből kiveszi az energiát, és az időnkkel is jobban kell gazdálkodni. Mindenhol szokás, hogy ünnepnapokon meglátogatjuk a rokonokat, és megkínáljuk őket mindenféle finomsággal, amit lehet, hogy épp csak szentestét megelőző napon sütöttünk, mert annyira kifutottunk az időből. Saját tapasztalatból mondom, és nem szeretném, ha idén is ez várna rám, így hát előre gondolkodtam. Kitaláltam, hogy ha elfogy a süti, akkor sem esek pánikba, mert előveszem a spájzból az ősszel elrakott édes finomságot. Ez pedig nem más, mint a birsalmasajt.

Gyakran járunk pékségbe, és rengeteg finomsággal találkozhatunk ott. Ilyenkor nem csak szendvicsnek valót veszünk, hanem olyat is, ami mellé jól esik egy bögre tej, vagy kakaó.  Éppen ezért szeretjük a kalácsot, kuglófot. Már sokadszorra vettem „bolti” kuglófot, mikor úgy döntöttem, hogy én is megpróbálkozok vele otthon. Más jellegű lett a tésztája, de az íze, hát olyan felfalni de jó!

Történt velünk, hogy rokonlátogatásba mentünk, de ezúttal sajnos kórházi műtétből lábadozó személyhez. Diéta volt előírva neki, nem ehetett semmilyen puffasztó ételt, és csak pépeset tudott lenyelni. Mindenképpen valami könnyen fogyasztható ételt kellett csinálnom, de kicsit ízesebbet gondoltam ki, minthogy lepürésítsem például a húslevest. Betegeknek gyakran ajánlják a sós burgonyát, így ez egy jó kiindulási ötlet volt. Kicsit raktam bele ezt is, azt is, és elkészült a tejszínes burgonya krémleves.